Fények, terek, történetek – így látja Tamás Pál a szállodákat

Hogyan lesz egy versenykerékpárosból keresett szállodafotós? Milyen fényviszonyok között születnek a legjobb enteriőrfotók? És mi kell ahhoz, hogy egy hotel ne csak szép, hanem vizuálisan is meggyőző legyen? Ezekről mesél Tamás Pál, aki már húsz éve lencsevégre kapja a világot – és azon belül egyre több különleges szállodát.

Mesélj kicsit magadról: hogyan indult a fotózás iránti szenvedélyed? Mi vitt ebbe az irányba?

Idén 20 éve, hogy szerelmese lettem a fotózásnak. Mint oly sokaknak, nálam is
hobbi fordult át hivatásba. Másik nagy szenvedélyem, a kerékpározás mellett
alakult ki a fotózás iránti érdeklődésem. 2005-ig (és azóta újra) versenyszerűen
terepkerékpároztam. Abban az évben korosztályos magyar bajnok lettem, majd
következett az érettségi és itt már tudtam, hogy a továbbiakban fotózással
szeretnék foglalkozni. A tanulmányaimat is így folytattam Budapesten, majd saját
vállalkozást alapítottam.

Hogyan talált rád először egy szállodaipari megbízás? Emlékszel, melyik
hotel volt az első, amit fotóztál?

2016-ban fotóztam először szállodát, az Andrássy úti Hotel Moments-et.
Érdekes egybeesés volt a szálloda fotózásának lehetősége és a bennem megérő
gondolat, hogy ezzel a területtel szeretnék komolyabban foglalkozni. Néhány
szerencsés véletlen folytán kerültem kapcsolatba az üzemeltető céggel és kaptam
bizalmat tőlük először a mintaszoba, majd a teljes ház fotózására. Rögtön tudtam,
hogy ez a nagy lehetőség, a legjobbat kell nyújtanom. Ha jól emlékszem fél napig
fotóztam egyetlen szobát, de úgy tűnik megérte. 🙂 A mai napig van a referenciáim
közt néhány akkor készült fotó.

Mi az, amit a legjobban szeretsz egy szálloda fotózásában? Inkább a terek,
a hangulat, vagy az emberi jelenlét érdekel jobban?

Az egész szállodai légkör komplexitása. Teljes pályafutásom során mindenevő
voltam. Mindenevő a céges fotózások vonalán és pont ezt a változatosságot
szeretem a szállodáknál is. Gyakran teszik fel a kérdést nekem, hogy mit szeretek
a legjobban fotózni és a határozott válaszom, hogy mindent egy kicsit! Kifejezetten
szeretem a szállodai szobák precíz, a meeting termek néha monoton, vagy az idő
szűke miatt stresszes reggeli kínálat fotózását is. Van, hogy egész nap teljesen
egyedül dolgozom, van, hogy 10 fős csapattal készítünk arculati képeket.
Mindegyiknek megvan a maga tempója és varázsa.

Hogyan készülsz fel egy-egy fotózásra, különösen, ha vendéglátóhelyről,
szállodáról van szó? Vannak kedvenc időpontjaid, napszakjaid a fotózáshoz?

A szálloda tipikusan az az épület, amiben 0-24 lehet fotózni, a hatékonyság pedig
alapos tervezést igényel. Egyrészt alkalmazkodni kell a személyzet és a vendégek ritmusához, másrészt a fotózás egyik legfontosabb hozzávalójához, a fényhez.
Szabadban a legszebb fények napfelkelte után és naplemente előtt vannak.
Szállodában az előbbit szeretem igazán, mert olyankor még csendesebb a
környezet, kevesebb a vendég. Ugyanakkor több olyan terület is található egy
szállodában, aminek jól áll a napfelkelte, vagy a kék óra. Ilyenkor nincs más
lehetőség több napot kell a fotózásra szánni, mindent kiszámolni, hogy hol kell
lenni a megfelelő időben. Szerencsére a belső terek többségében napközben is
lehet dolgozni, vagy az ablak nélküli helyiségekben éjszaka is.

A tél az, ami még kihívás elé tud állítani, hisz a világos órák száma nagyon
lecsökken és a szobák, közösségi terek ablakaiban teljesen más kilátás fogad, mint
nyáron. Ilyenkor még nagyobb alapossággal kell megválasztani a látószöget,
képkivágást és a világítást.

Mitől lesz szerinted „jó” egy szállodai fotó? Mitől működik igazán
vizuálisan egy hotel weboldalon, közösségi médiában vagy épp
nyomtatásban?

Ahány médium annyi igény, mind tartalomban, mind kivitelezésben. Ha a kötelező
OTA fotókból indulunk ki, ott próbálok a szállás után böngésző vendég fejével
gondolkodni, hogy a lehető legtöbb információt tudjam átadni nekik a képeim által. A fotókat lapozgatva ne csak a hely hangulata, felszereltsége, de a terek kapcsolódása is egyértelmű legyen.

Teljesen más a helyzet a hangulatfotóknál, vagy a social media oldalakra készített
képeknél. Egy életérzést igyekszem átadni, itt lehet igazán szabadjára engedni a
kreativitást a szögek, fények, színek és utómunka területén. Igazi örömjáték tud
lenni, ha minden hozzávaló összeáll.

Milyen trendeket látsz most a vizuális tartalmak terén a vendéglátásban,
turizmusban? Mit kérnek most a megrendelők – és mi az, amit szerinted
kérniük kellene?

A szállodai arculati fotók esetében egyértelműen a fashion fotózás stílusjegyei
törnek előre. Új generációt igyekszik megszólítani az iparág és örömmel látom,
hogy egyre bevállalósabbak a házak. Akár igazán merész, azelőtt csak
koncepcionális divatfotózásokon látott képanyagokkal rukkolnak elő. Ezen a
területen a rugalmasabb önálló hotelek, boutique láncok, vagy az új márkák
egyértelmű előnyben vannak a nemzetközi standardek alapján dolgozó láncokkal
szemben.

Dolgoztál már luxusszállodával vagy épp butikhotellel is – szerinted milyen
különbségek vannak a fotózásukban?

Enteriőrfotózás területén a legnagyobb különbség, hogy a nagy láncok, vagy
luxusszállodák esetében szigorú, olykor 80-100 oldalas brand book szerint kell
fotózni, a legapróbb részletekre kiterjedően. Ez nemcsak az általam használt
technikát, vagy utómunkát jelenti, hanem az adott területen szereplő elemeket is.
Mi lehet a képen, hogyan lehet a képen, ez sokszor okoz fejtörést még a rutinosabb
házakban is, de szerencsére a végeredmény mindig tökéletes.

A másik terület, az önálló, vagy fotózási irányelvekkel nem rendelkező szállodák,
ahol sokkal szabadabban lehet dolgozni, de talán egy kicsit rizikósabb, hogy az
általam gondolt kivitelezés tetszik-e majd a döntéshozóknak. Szerencsére erre se
szokott panasz lenni.

Ha egyetlen munkát kellene kiemelned az elmúlt évekből, amit igazán közel
érzel magadhoz, melyik lenne az, és miért?

Ez egy igen fogós kérdés. Pörgetem a fejemben a házakat, a márkákat, hogyan
válasszam ki a kedvencemet. Még a weboldalamra is felmentem, hogy vizuálisan
talán könnyebb, de akárhogy kerestem melyik a kedvenc szállodám, nem a szobák,
vagy a látványos terek jelentek meg előttem, hanem azok az emberek, azok az
arcok, történetek akikkel az elmúlt években volt szerencsém együtt dolgozni,
akikkel újra és újra összehoz az élet. Hol egy hosszabb, hol egy rövidebb projekt
keretében. Néha eltelik pár hónap, vagy év, míg újra látjuk egymást, de ugyanott
folytatjuk a beszélgetést, ahol abbahagytuk, néha éveket felölelő barátsággá alakul
a munkakapcsolat. Ezekért az emberekért vagyok hálás, hogy velük dolgozhatok
nap mint nap.

Ha mégis kéne egyet említenem, kis személyes szállal, van a skót felföldön egy
ötcsillagos szálloda, ahol nemcsak fotós, de több évszakban vissza utazva
modellek is voltunk a feleségemmel 🙂 🙂

És ha fordítva: volt már olyan helyszín, amit nehézségek árán sikerült
megoldani, de végül mégis büszke vagy rá?

Nehézségért nem kell a szomszédba menni, ha szállodai fotósnak áll az ember. 🙂
Rengeteg körülmény és összetevő befolyásolja a fotózásokat. Van olyan, amire
hatással tudunk lenni és van olyan, amire nem, a legtöbbször ennek ellenére is lesz
kép. Néhányan azt mondják ilyenkor; az évek meg a rutin. Kell hozzá bőven.
Mindközül talán a legstresszesebb, mikor egy vadonatúj szállodát kell lefotózni.
Az idő nyomás itt a legerősebb. Előfordul, hogy a terület még nincs kész, de fotóra
már szükség van, hisz indulna az értékesítés. A fotózás nehézsége mellé az
építkezés kihívásai is hozzáadódnak. Egy be nem fejezett burkolás, hiányzó
világítás, vagy bútor, hogy csak a leggyakoribbakat említsem.

Talán az a példa, amire a legbüszkébb vagyok a sárvári Melea Hotel fotózása. Itt a
terület 99%ban készen volt, a kihívást az okozta, hogy az értékesítés kezdete,
kivitelezés, berendezés tökéletesítése és a késő őszi időpont miatt rendkívül szűk
időablakunk volt a képanyag elkészítésére. Az átlagos fotózási idő negyede. Szó
szerint a lehetetlennel álltunk szemben, de a jó csapatnak köszönhetően végül
olyan képanyag született, amire minden fél elégedettséggel tekint.

Magánemberként milyen típusú szállodákban érzed igazán jól magad?
Fontos Neked a design, a fotogén környezet, vagy inkább más szempontok
számítanak, ha utazol?

A nyugodt alvás 🙂 Ez a No1. szempont. Tavaly előtt 70, tavaly 80 éjszakát aludtam
szállodában mostanában, talán éppen ezért a kifejezetten eldugott, kis,
természetközeli szálláshelyeket keressük.

Emlékszel egy igazán emlékezetes szállodai élményre vendégként? Akár
itthon, akár külföldön?

2011-ben Zürichben fotóztam egy esküvőt, épp a születésnapomon. Ritka, de az
épp egy olyan munka volt, amit a feleségemmel közös utazással kötöttünk össze.

A párral való megbeszélés során említettem is az egybeesést, de arra álmomban
sem számítottam, hogy a szállodában, ahol az esküvő volt mi kapjuk meg tőlük a
nászutas lakosztályt. Indokolatlanul kedves gesztus volt 🙂

Ha egy álomprojektet választhatnál – bárhol a világon, bármilyen hotel –
mit fotóznál legszívesebben, és miért?

Hálás vagyok a sorsnak, hogy a munkám által beutazhattam a világot. Különböző
témákban, de volt szerencsém a Himalája csúcsaitól, Amerikán át Kuba türkizkék
tengerpartjáig szinte mindenhol fotóznom, viszont a Távol-Kelet még kimaradt. Azt
hiszem arra indulnék.

Végezetül: mit tanácsolnál egy fiatal fotósnak, aki ma szeretne elindulni
ezen az úton, akár épület- vagy enteriőrfotózás irányába?

Számomra a legfontosabb mindig az alázat, a kitartó, lelkiismeretes munka. Talán nem a leggyorsabb út a célok eléréséhez, viszont kétség kívül az egyetlen, amit
hosszú távon választani érdemes.

Tamás Pál története jó emlékeztető arra, hogy a vendégélmény nem a becsekkolással kezdődik, hanem már az első megpillantott képpel. Egy jól elkapott szög, egy tökéletes fényviszony, egy őszinte hangulatkép – ezek azok az elemek, amelyek nemcsak a szállodát adják el, hanem az élményt is, amit ígér. És ebben óriási szerepe van annak, aki a kereső mögött áll.

Képek forrása: https://www.szallodafotozas.hu/